Monas Aequilibris

Antwerpen, 1564 – a flamand városban megjelenik John Dee Monas Hieroglyphica című értekezése, ami tíz tézisben fejti ki az általa alkotott alkímiai szimbólum jelentését és jelentőségét. A világ oly könnyen megbontható egyensúlyának helyreállításáról, illetve a természeti és természetfeletti dolgok egységéről olvashatunk a könyvben, aminek a középpontjában az alábbi szimbólum áll:

A Monas Hieroglyphica latin eredetije itt, az angol nyelvű fordítás pedig itt érhető el.

A könyv borítóján szereplő egyértelmű figyelmeztetés ellenére – Qui non intelligit, aut taceat, aut discat – mégis született egy új, Dee monádja által inspirált szimbólum, amihez 2018-ban aztán készült egy magyarázat is. Ezt most, 2021-ben leporoltam, és úgy döntöttem, elérhetővé teszem bárkinek, akit érdekelnek az ilyen szimbólumok.

A könyv

A könyv és minden tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.
ISBN 978-615-01-4562-4
Hivatkozás: Tátrai Balázs, Monas Aequilibris, edition 2018, https://tatraibalazs.blogspot.com/p/monas-aequilibris.html

Fotók


A szimbólum

Fázisok

A könyv az alábbi fázisok mentén mutatja be a szimbólum felépítését és jelentését.

Asszociációk

A szimbólum szerkesztése


L'Uomo Vitruviano


Mandala


Kabbala


Tarot de Marseille


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Keeper of the dark, cold shores

Kép
A feketerigó hatalmas távolságokat repül, hogy a telet melegebb éghajlaton töltse. Kivéve a hímeket – ők északon maradnak, még a leghidegebb éjszakákon is. Vajon miért? Lehet valami köze ahhoz a sárga csőrhöz, ami úgy világít a fekete tollak között, mint a telihold a téli éjszakában? Talán... Az illusztráció – a fél évezrede halott Albrecht Dürertől – ugyan nem feketerigót ábrázol, de az ő madara épp olyan jól kiegészíti a verset, így felesleges lett volna mást keresni. Keeper of the dark, cold shores Keeper of the dark, cold shores Of winter nights and winter morns Where trees go numb and stones grow old — Why are you still here? You gave away your sungold feathers Keeper of the dark, cold shores — One for the swallow, one for the finch To help’em get to sun-kissed groves. You called for the moon, the sanguine moon, To wake her from her sleep, And witches danced through stone-barked trees While you mourned your golden gown. The youngest witch, who lagged behind And still searched for
Olvass tovább »